Pico de Teide

A sziget "hegye", a vulkán.
Ahogy közeledünk a csúcs felé úgy változik a növényzet, ahogy azt annak idején földrajz órán megtanultuk.

A hegy teteje tulajdonképpen egy fennsík.

Itt forgatták a Csillagok Háborújában, a lépegetős részt.
A vulkán felső része felrobbant, a mostani csúcs nem az eredeti magasságban van. Kötélpályás felvonóval fel lehet jutni a csúcsra, mi nem mentünk fel soha, mert mindig hatalmas sor volt.

A gyönyörű sziklaalakzatok mély benyomást tesznek az emberre.

A Teide természetvédelmi terület. A csúcsra vezető út jól járható, széles és biztonságos. Az időjárás, amire figyelni kell, mint mindenhol a hegyekben.

Garachico

A városhoz közeledve megálltunk fényképezni. Miután elkészültek a képek, a város fölötti házak, nyaralók valósággal megdöbbentettek. Mintha arra törekedtek volna az építők, hogy a házak alapjai minél jobban a szakadék fölé kerüljenek. Egyik-másik épület, - mint egy erkély - szinte lóg a szakadék fölött. Szédítő még a gondolat is, hogy vannak akik ilyen " lebegő házakban" érzik jól magukat, még akkor is, ha csodálatos a kilátás.

Garachico, vulkán városa.
Egy időben fontos kikötő volt az Amerikába induló hajók számára.
A XVIII. század elején, egy vulkánkitörés a város nagy részét lerombolta.

A monda szerint, amikor a vulkán kitört, az emberek a templomba menekültek és együtt imádkoztak. Az ima meghallgatásra talált, a láva kettévált és a templomot megkerülve az óceánba ömlött.
Csak a kétkedők állítják azt, hogy ebben volt annak is szerepe, hogy a templom egy dombra épült.
A láva mélyedéseket hozott létre a szárazföld és az óceán találkozásánál, amik a hullámverésben megtelnek vízzel. A kiemelkedő szirtek és medencék fölé egy sétányt építettek.
Itt áll a Szent Mihály erőd, amely a víz felől védte a várost.

Mint minden szigeten, - Tenerifen is - a fa kincs.

A házakon látszik a gazdagság, az erkélyek fából készültek, ez annak idején a hivalkodó fényűzés jele volt.
Érdemes egy sétát tenni a város főtere, a Plaza Glorieta de San Francisco körül.

Jungle Park

A  klasszikus állatkert.

Fő attrakciója: a madarak és a növényzet.
Itt láttunk papagáj-showt.
Engem egy cirkuszi produkcióra emlékeztetett: papagáj, ami kocsit húz, ilyenek...

Ami viszont szenzációs volt, az a ragadozómadár-show. Az ember ritkán lát fehér fejű sasokat lecsapni a zsákmányra. A tv-ben látottak nem adják vissza a valóságot!

Ez az egy produkció is megérte, hogy eljöttünk ide.
A szurikáták voltak mókásak. Az őrszemük a látóhatárt kémlelte, nem fenyegeti-e valami a csapatot, miközben mellette álltunk.

Szép volt a kaktusz ültetvény - bár amikor mi láttuk, már a legtöbb kaktusz levirágzott.

Santa Cruz de Tenerife

A sziget fővárosa.
Nagy séta, gyönyörű parkok...

...és fa díszítésű házak...

...és a parkokban szökőkutak...

...azulejo díszítésű padok.

Candelaria

A Tenerifi emberek nem tartják magukat spanyolnak. A spanyolok alacsonyak és sötét hajúak, ezzel szemben a sziget őslakosai magasak, szőkék és kék szeműek. A mai szigetlakók keverékek, az őslakosok és a spanyolok keveréke.
Az őslakosok sokáig meg tudták védeni a szigetüket, lehetetlenné téve a partra szállást az idegeneknek.
Hét törzsfőnök kormányozta a szigetet és ameddig ezek egyetértésben uralkodtak, addig vissza tudtak verni minden külső támadást. Végül, ahogy az lenni szokott: az egyik elárulta társait, így elesett a sziget.
A hét törzsfőnöknek állítottak szobrot Cadelariában.

A törzsfők Tenerifet vigyázzák tekintetükkel.

Az árulás szándékát a szobrok elhelyezésével érzékeltették, az egyik szobor elfordul a többitől.

A téren, ahol a szobrokat felállították, van egy szép katedrális.

Teno

Az út elég félelmetes, a függőleges sziklafalból van kirobbantva.
A sziget észak-nyugati csücskéből lehet eljutni ide. Aki elhatározza, hogy megnézi a világítótornyot, az ne lepődjön meg a behajtani tilos táblán és ez ne is tántorítsa el. Mi először megálltunk, de mivel a tíz perces várakozás alatt, legalább öt autó ment habozás nélkül tovább az úton, mi is felbátorodtunk és tovább indultunk - a tábla ellenére.
Ezt az elhatározásunkat többször megbántuk útközben. Nem a szerpentin miatt, az út ugyan nincs tökéletes állapotban, de gond nélkül autózható, még akkor is, ha kétirányú a forgalom.
A magas kőkorláttól csak néha látszik az óceán.

Azt, hogy egy több száz méter magas, óceánba zuhanó sziklafal közepébe robbantották az utat, nem is látja az ember, csak akkor, amikor már túl van rajta. Akkor ijed meg - utólag.
A félelmetes az, ahogy a sziklafal beugróiban, öbleiben eltűnik a napfény és az ember úgy érzi, hogy baljós árnyék borítja be. Mintha tényleg így lenne, az utat beborítják az öklömnyi nagyságú kövek, majd néhol kerülgetni kell olyan, az útra zuhanó sziklákat, amik képesek lennének összezúzni a kocsit is. Amikor az ember túljut ezen a szakaszon, akkor sóhajt egyet.
Amikor a világítótoronynál vége van az útnak.

A félsivatagos tájon talán itt látszik legjobban Tenerife vulkáni múltja.

Az óceán itt gyönyörű, ahogy a nagy, tajtékos hullámok elérik a néhány méterrel magasabb tagolt, alámosott partot és a repedésekből kitörnek a hullámtöredékek.

Megéri eljönni idáig!

El Tanque

Egy "buli" kirándulás!

Régen a hegyekben az építkezésekhez a szamarakat és az Afrikából behozott tevéket használták.
Ezek az állatok a technika fejlődésével kiszorultak a munkából.
El Taque-i  birtok tulajdonosa, gondolt egyet és megpróbálta a turizmusban hasznosítani ezeket az állatokat.
Aki szeretne tevegelni, azt beöltöztetik és már indul is a karaván a birtokon.

. Ilyenkor derül ki, hogy egész jó arab lenne a legtöbb emberből. Hogy mit tesz egy burnusz?!

 A tevegelés végén jogosítványt állítanak ki az arabok részére, ami a tevén kívül érvényes több közlekedési eszközre is, többek között lámára (?) is. Természetesen itt is lehet magunkról fotót venni.
A presszó elég lerobbant, de itt kostoltuk meg először a "teve pisis kávét".
Tenerifen készül az a szivar, amit a kubai szivarhoz hasonlítanak (legalább is ezt állítják a helyiek - mi pedig elhittük nekik). A mestert meg lehet munka (sodrás) közben nézni.

Güimar

Güimar a piramisok városa.

A múzeum könnyen megtalálható, a városban jól ki van táblázva.

A múzeum mozijában meg lehet angol nyelven nézni azt az ismeretterjesztő filmet, ami elmagyarázza, hogy - az elmélet szerint - miért egy bizonyos területre korlátozódik a piramis építés.
Az elmélet igazolására megépített hajó is megnézhető.

Icod de los Vinos

A sziget egyik jelképe, nevezetessége a sárkányfa.
Icod de los Vinosban van a legnagyobb és legöregebb sárkányfa.

A városban van a lepke-ház is.

Ezt egyszer érdemes megnézni, érdekes.

A különböző pillangókon kívül az "őrzőjük" is "aranyos".

A lepke- háznál találtunk egy nagyon jó éttermet is.

Masca

Mascaba elindulni csak jó időben szabad!  A falú a vízválasztó másik oldalára esik, aki Americas felől érkezik, azt könnyen becsaphatja, hogy amikor elindult, az óceán partján még jó idő volt. Érdemes a helyiektől érdeklődni, hogy milyen idő várható a hegyekben.

Az út nem könnyű jó időben sem, de gyakorlott vezetőnek nem okozhat problémát.

Amikor megérkezik az ember Mascába, az azonnal kárpótolja az úton átélt izgalmakért. (A kocsit annyian vezetik idáig, ahányan ülnek benne és egy kivételével végig mindenki a képzeletbeli féket nyomja. Ráadásul a tudat, hogy ezt az utat meg kell visszafelé is csinálni, amikor az út lefelé vezet majd…)

Masca. A sziget legmagasabban lévő lakott települése, de ez csak egy adat. A lényeg, hogy amikor körülnéz az ember, azt érzi hogy varázslatos helyen jár. Mire hasonlít? Minket a perui hegyekre emlékeztet, de közben szinte vártuk, hogy Rejtő Jenő légiósai megjelennek a pálmafák között.

Az idő megállt Mascaban a múlt század elején.

Az itteni emberek meg is tesznek mindent azért, hogy ez így is maradjon. 

Mi az első látogatásunk alkalmával, az előző kanyarban letettük a kocsit és ezt nem is bántuk meg. 

Elindultunk a lépcsőkön lefelé és megtaláltuk az egyik legromantikusabb, legegyedibb éttermet, ahol eddig jártunk.

 A kaja is jó...

...volt!

Sajnos az utolsó látogatásunk alkalmával zárva volt az étterem.

Loro Parque - Puerto de la Cruz

A Loro Parque az egyik olyan hely amit minden nyaralásunk alkalmával felkerestünk, és a véleményem szerint ezt a programot nem is szabad kihagyni. Legalább 4-5 órát rá kell szánni, de inkább többet, tehát érdemes nyitás környékére időzíteni az érkezést.

A parknak van kocsibeállója, ott érdemes parkolni.
A loro  papagájt jelent, de ma már az egyéb látnivalók mellett, ezek a kis színes madarak epizódszerepet kaphatnak csak.

Rögtön a bejárat után egy fényképezés következik, (a látogatás végén, a kijáratnál eldöntheti mindenki, hogy kéri-e a képet, fizet-e érte). Itt már a park dolgozói osztogatják a programok időbeosztását. Ez a fontos, ehhez érdemes a napot igazítani.
A mi tapasztalatunk szerint, a fóka-show az első. Ennek a kezdési ideje eltér a delfin- és az orka-show kezdési idejétől, így mi először erre ültünk be. A műsor nagyon aranyos, humoros, mi is nevettünk a poénokon, nem csak a gyerekek.

A show végén, a legnagyobb fókát kihozzák a nézőtérre és a közelben ülő szerencsések megsimogathatják.

Aki ezen is szeretne részt venni, a lelátó bal oldalára, a második - harmadik sorba üljön.
A fóka show után, érdemes a pingvin-házba folytatni a túrát.

Ez a világ egyik "legnagyobb hűtőszekrénye".
A nyári látogatásunkkor a világítást visszavették - gondolom a sarki éjszakát imitálták - ,így nem volt olyan látványos. Egy lassan forgó járda visz kőrbe a hatalmas szinpad körül, ami az eredeti élőhelyükön mutatja be a sarki állatokat. Rám, a pingvin-ház tette az egyik legmélyebb benyomást a parkban.
A kijárathoz egy csiga-rámpán visz az út, középen egy üveg hengerben milliónyi hering kavarog.

Gyönyörűen beültetett növényzet között visz az út, néhol azt várja az ember, hogy szemben felbukkan egy tigris.

Van az is:

Nekem nagyon tetszett, ahogy a gorillákat természetes körülmények között igyekeznek tartani.

Lenyűgöző az akváriumba épített folyosó, a látogatók feje fölött cápák és ráják úszkálnak.

A két delfin-show kezdési idejét összehangolták. Először a delfin-show kezdődik. A lelátó teljesen megtelik, érdemes időben érkezni és jobb-középre ülni, ha még lehet választani. A show nagyon jó, nagyon látványos.

A műsor után érdemes minél előbb kijutni, hogy az orka-showra jó helyre lehessen ülni. Ez szerintem a a park fő attrakciója. Úgy tudom, hogy a világon négy helyen lehet orka-showt látni - az egyik ezek közül a Loro-park. A lelátó sokkal nagyobb, de szükség is van rá, mert nem mindegy hova ül az ember. Mindig volt néhány naív ember, aki semmi rosszra nem gondolt, amikor az alsó sorokba ülve, esőkabátokat osztogattak nekik. Ezek lettek a show bohócai, amikor a delfinek telibe nyomták őket néhány száz liter vízzel, nem esőkabát, hanem búvárruhára lett volna szükségük. A közönség viszont jól szórakozott, ahogy ezek az emberek elkezdtek menekülni az első "esőztetés" után.

Fölülre kell ülni, onnan minden jól látszik. Néha nehéz követni az orkák mozgását, nehéz kitalálni, hol fognak villámgyorsan felbukkanni.  Viszont az élmény feledhetetlen.

A parkon belül nagyon finom édességeket és szárított gyümölcsöket lehet venni a papagáj-háznál, aki pedig megéhezik, annak a pizza-házat ajánlom.
Aki végigjárja a parkot, az a végére így lelassul:

A túra során érdemes vizet vinni magunkkal ide is.